Fő tér – projekt leírás

Sopron történeti városközpontja műemlékekben, védett épületekben, régészeti emlékekben az ország egyik leggazdagabb összefüggő, historikus és kompozíciós egységként ránk maradt együttese. A múlt század második felének nagyszabású, koncepciózus, történeti értékeket felmutató átépítése, a „Velencei Charta” műemlék-helyreállítási elvein alapuló rekonstrukciója mára mind eszmei, mind funkcionális – szociális – mind pedig műszaki-fizikai értelemben avulttá vált, erodálódott.
A terület (értékőrző) fejlesztésének utolsó hullámát a II. világháború után kezdődött és a múlt század nyolcvanas éveiben lezáródott, a műemlékvédelem akkor korszerűnek tartott elveire alapozott rekonstrukció jelentette, mely a belváros épületeinek jelentős részére (50-60 %) terjedt ki és különös hangsúllyal érintette a kiemelkedő történeti múltú épületeket. Bizonyos szakaszok épületeinek bontása révén régészeti emlékek, a város ókori állapotának részletei és többek között a soproni várfal eltérő építési periódusú szakaszai váltak láthatóvá.

A műemléki rekonstrukció funkcionális értelemben azt jelentette, hogy sajnálatos módon – a szakrális, oktatási és közigazgatási funkciójú épületek kivételével – jellemzően a kor divatja szerinti, nagy számú, rossz adottságú kislakások jöttek létre. Ez a tény mára négyfajta értelemben gazdasági, szociális, a történeti értékeket érintő és funkcionális konfliktusokat teremtett:

  • A kialakult helyzet történeti értékeket sért, hiszen a belváros tipikus épületei építésük idején egyetlen család lakó- és gazdálkodási bázisát jelentették, csak jelentős megalkuvásokkal és az eredeti térszerkezetet eltorzításával lehetett bérház céljára használni ezeket. A gazdálkodás azt jelentette, hogy a földszinten nem voltak lakóhelyiségek, ott jellemzően a borászattal kapcsolatos és egyéb, alárendelt helyiségek kaptak helyet. A mocsaras területre telepített belváros vezérszintje eleve nem volt ideális lakóterek létrehozására. A mára kialakult helyzetben azonban az egyes belvárosi épületekben rossz adottságú az eredeti térszerkezetet roncsoló kislakások hálózata létezik.
  • A kialakult helyzet szociális értelemben tragikusan kedvezőtlen, hiszen – nem utolsó sorban a múlt század ötvenes éveinek sajátos szociálpolitikája következtében – a rossz adottságú bérlakások lakói szociális helyzetüknél és életkoruknál fogva nincsenek abban a helyzetben, hogy ingatlanjukat akárcsak fenntartani képesek legyenek, vagy azon értéknövelő beruházásokat hajtsanak végre. A különleges adottságú épített környezet ráadásul szükségessé teszi, hogy csak értékőrző beavatkozások történjenek, melyek részben költségesebbek egy átlagos építési beruházásnál, másrész kizárnak másutt végrehajtható beavatkozásokat.
  • A kialakult helyzet műszaki értelemben kedvezőtlen, hiszen a múlt század második felének rekonstrukciói óta 30-40, esetenként ötven év telt el, így az épületek épületgépészeti szerkezetei mára már jóideje ugyanúgy megújítandók, mind mindenféle épületszerkezetei.
  • A kialakult helyzet kedvezőtlen a város funkcionális, működési szerkezete szempontjából is, mert a belváros épületeinek elhaló, önmagát fenntartani képtelen lakófunkciói elveszik a teret az itt organikus, a vitalitást biztosító különleges kereskedelmi és vendéglátó, szolgáltató, a belvárost életben tartó intézmények és funkciók elől.

A kialakult helyzet következménye, hogy Sopron történelmi belvárosa mára élettelenné vált. Napközben a közintézmények, múzeumok és iskolák látogatói még biztosítanak némi forgalmat, este halott ez a városrész, nincsenek üzletek, kirakatok, az itt található néhány vendéglő a pincében van, kereskedelmi szálláshely mindössze kettő van. A turisták számára egy átlagos este a történelmi belváros riasztóan üres, nappal kissé unalmas. A soproniaknak általában nincs sok okuk arra, hogy idejüket, estéjüket ott töltsék, kivéve a helyben lakókat, akiknek jelentős része életkoránál és anyagi lehetőségeinél fogva bezárkózó, otthonülő életmódot folytat. A jelenlegi lakossági összetétel következménye az ellenállás a belváros élénkítését célzó rendezvényekkel szemben, a zajosabb esti megmozdulásokat ez a réteg nehezen tolerálja. Ugyanakkor a történelmi belváros redukált szolgáltató, kereskedelmi jellege kedvezőtlen az ott lakók számára is, akiknek távolabb kell bevásárlásaikat, ügyeiket intézniük.

A történelmi belvárosban a közúti forgalom csillapított jellegű. A forgalom a Várkerületen zajlik, ez számít az elsődleges parkoló területnek mind az ügyintézés, munkavégzés érdekében a történelmi belvárosba tartó soproniak, mind a turisták számára. Ezen kívül, mivel nincsenek üzletek, szállodák, a történelmi belváros jelenleg minimális forgalmat vonz.

Városi funkciók fejlesztése: közterületi infrastruktúra fejlesztés, vezetékek terepszint alá süllyesztése, gyalogos zóna kialakítása, utcabútorok elhelyezése

  • Fő téren: utcaburkolat felújítása, csapadékvíz-elvezetés megoldása, a Borostyánkőút megjelenítése a burkolaton ún. gneisz kövekkel, amely a Borostyánkőút eredeti építőanyaga volt.
  • Közműcsere a Fő tér alatt;
  • A Szentháromság szobor körüli vízelvezetés megoldása;
  • Utcabútorok elhelyezése;
  • Kábelek föld alá süllyesztése;
  • Egységes táblarendszer elhelyezése;
  • Szoborvilágítás burkolatbasüllyesztése, gyengeáramú csövezés

A történelmi belváros többi utcájának burkolat felújítását Sopron MJV Önkormányzata ütemezetten, saját forrásból, a következő években fokozatosan megvalósítja.

A szerzőről